Az első (szervezett) teljesítménytúra a Kinizsi 100 volt 1981-ben, majd jött a Gerecse 50, és pár évre rá a Mátrabérc 55, melyből idén a 29.-et rendezték, így a legnagyobb hagyományokkal rendelkező túrák közé tartozik. Talán a téli Mátra után merült fel, hogy "A" Mátrabércet meg akarom csinálni, mert az már valami, és nem lehet csak úgy, rákészülés nélkül nekimenni. Így "kapóra jött", hogy közben elkezdtük járni a kéket, illetve beiktattam pár nehezebb túrát is.

A szervezők igen alaposan előkészítettek mindent: online előregisztráció, nevezés a túra előtti 2 hétben, ahol kaptunk előre itinert is (térképfétis rulez), lehetett oda-vissza különbuszt igényelni. Plusz a nevezéskor kaptam egy infót, hogy érdemes minél előbb kimenni a buszhoz, hogy a legelső járatra felférjek. Részemről is igényelt kis extra rákészülést a dolog, a részletes szint-térkép, és időbeosztás alapján megterveztem hol és mikor kell enni, hogy az ne emelkedőn vagy nagy lejtőn legyen, és ne is hipózzak, mint múltkor.

Vadhajnalban (3ó55p) kellett kelni, amibe elég jól sikerült az utóbbi időben belerázódni, így kb. 20 perccel később a 3. elvetemült voltam a SYMA csarnok előtt. A három busz is épp akkor sorjázott be, elkezdtünk tömörülni az első előtt. Na itt véltem felfedezni némi szervezésbeli hiányosságot, ugyanis kb. negyed óráig semmi nem történt, a sofőrök sem tudtak semmit (a semmi szó szerint értendő - ez mindjárt kiderül).
Végre megérkezett az egyik szervező, és nekiálltak kitalálni melyik busz legyen az első... (újabb 10 perc, a tömeg közben 2 busznyira nőtt) ... naná, hogy a középső :))) Nagy nehezen 4:45-kor sikerült elindulni. Próbáltam kicsit szovenálni, ami az eléggé kényelmetlen ülések miatt nem sikerült, így feltűnt, hogy az M3-ason minden komolyabb kaptatónál kettőt gangol vissza a pilóta, és kb. 50-el döcögünk. Ezért nem is lepődtem meg, mikor Mogyoródnál elhúzott mellettünk a hármas számú busz... szevasz korai rajt. Nézegettem az egyre világosabb tájat, mikor váratlanul, alattomosan a busz letért a pályáról Hatvannál!!!??? Ez mit akar könyörgöm? A Mátra keleti végébe megyünk, ugye nem akar Parád felé, a hegyeken át kerülni??? Kiderült, hogy lövése nincs a jóembernek merre van az arra, és eltévedt... bolyongtunk kb. negyed órát, képes volt a körforgalomból előbb zsákutcába, aztán földútra kijönni, "meradzsípieszaztirta". Eszem f@szom megáll komolyan: ez egy hivatásos sofőr, akit azért fizetnek hogy A-ból B-be vigyen??? A rutinosabbak mondták közben, hogy nem volt még olyan buszuk, ami ne tévedt volna el. Remek, mostmár azért kellett izgulni, hogy a 7-kor záró rajtba egyáltalán beférjünk. Innentől minden kanyar mondva lett neki, így 6:45-kor sikerült landolni - a másik 2 buszon lévők persze már az első 5km-en is túl voltak :o) grrrr...

Gyorsan belecsaptam a lecsóba, a még igencsak csípős hidegben (a fű még deres volt), és nagy tempóval fogtam neki az első 20 kilcsinek, ami masszív emelkedő a Kékesig. Hiába ide esett a teljes szintkülönbség majd' egyharmada, sejtettem, hogy nem ez a legnehezebb szakasz: a terep nem volt vészes, és nem voltak meredek részek sem. Meg ugye ilyenkor még friss az ember.

Elvileg.

Na ez az elmélet bukott. Fél óra után már azt éreztem, hogy 30km van mögöttem, és a két héttel ezelőttről szerzett izomfájdalmat sem sikerült kipihenni: szolidan már ekkor jelezte a jobb térgyem, hogy lefele komoly bajok lesznek. Valószínűleg nem tett jót, hogy közben a kéken is lenyomtunk egy ötvenest, nem tudott a szervezetem regenerálódni. Ennek ellenére igen jó részidővel,  4 óra alatt értem fel legmagasabb "hegyünkre", bár közben egyszer rendesen leizzadtam: a bal lábfejem egy rossz lépésnél alám fordult, szerencsére nem lett komoly baj, húzódás vagy ficam.
A mászás után jöhetett egy kis pihis rész (na nem sok, kb. negyed óra), de az azt követő ereszkedés ellen hevesen tiltakozott a lábam, kénytelen voltam megállni, és rákenni fél tubus Flectort. Kezdetét vette a nagy szenvedés: iszonyat nehéz és meredek terepen, minden lépésre vigyázva araszoltam, meg rám tört valami émelygés szerű dolog is. Az sem tett jót, hogy figyelgettem az órát, és folyamatosan veszítettem a fél órás előnyömből is. Ekkor fordult meg a fejemben (ami eddig még egy TT-n sem), hogy lehet fel kéne adni.

Lassan-lassan javult azért a közérzetem, meg a Flector is hatott: konkrétan kiiktatta a jobb lábamat, mintha nem is lenne :) így sikerült felvenni megint egy normális utazó tempót, és ismét előzgetni tudtam a mezőnyt, főleg emelkedőkön. Itt figyeltem meg, hogy az egyébként mindig jelen lévő futóknak 3 alfaja létezik:

A) - rendes terepfutó, az "állat" kategória: elrongyol melletted százzal, (ha sár van az arcod is olyan lesz), nincs nála semmi csak hasitasi, vagy szupermini hátizsák (valszeg ebben vannak a tartaléktüdők, és pótszívek, amit néha cserélget), a 13 órás szintidőt 5:08 alatt abszolválja (mire te beérsz, ő már otthon lefürdött- ja nem, mer' le sem izzadt; és megnézte a Gyűrűk Ura trilógiát - a bővített verzióra gondolok), szóval komoly élsportoló.

B) - kamufutó: főleg alacsony létszámú túrákon lehet megfigyelni őket, csak akkor futnak amikor mások is ott vannak! Nosztrán vettem észre párat: azt hitték senki nem látja, így sétára váltottak, majd mikor beértek valakit ismét futottak.

C) - látens futó: aki azt hiszi magáról, hogy futó. Na ez a legidegesítőbb, ebből sok volt most. Lejtőn és egyenes terepen fújtatva kocog, de az első emelkedőn kiköpi a tüdejét, a lábai sem bírják, téged meg feltart a csiga tempójával, hogy aztán két domb után megint a sarkadban trappoljon. Az egyik ilyen majdnem felrúgott hátulról. Egyébként is, milyen futó az aki 3x előz meg??? :)))

Volt fura fazon itt is, azt hitte a TT teljesítménytárgyalást jelent, ezért ingben, kordfarmerben és nem túracipőben nyomta. Viszont meglepően jól nyomta! A táj néhol horror vagy sci-fi mozikat idézően apokaliptikus hangulatot árasztott a sok fogpiszkáló szerű kettétört fával. De rengeteg volt egyszerűen gyökerestül kifordulva, és egyik sem csemete, vagy kiöregedett/elkorhadt. Egy részük a turista útvonalon feküdt, és bár a nagyját már kettévágták, hogy lehessen közlekedni, akadtak facsoportok amiket még nem, ezeken percekbe telt átjutni (mászva, vagy fekve lehetett csak), és komoly sorok alakultak ki.


Az ellenőrzőpontok egyébként időre zártak, az utolsó előtti-előttit 16:13-kor értem el, ez 16:30-kor zárt... itt beparáztam, hogy nem leszek meg, főleg, hogy az uccsó tizes masszív, nem túl kellemes lejtő (néhol szakadék). Muszáj volt belehúzni, ami olyan jól sikerült, hogy a negyed órás előnyből a végére 1 óra lett, csontra 12 órás befutó, pont amit előre becéloztam magamnak. Tavaly ilyenkor, rákészülés nélkül a Gerecsét ugyan ilyen idővel tudtam le, úgy, hogy most pluszban volt 6km táv, 1200m szint, és több helyen meredekebb, köves-sziklás terep. A célban eléggé be is torzult a fejem, de a rendezők jó fejek voltak, mindenkit külön megtapsoltak: "gratulálunk a befutónak, nem látom az őszinte mosolyt az arcon!" :)))  

Nem tudom indulok-e még TT-n, egy ideig biztos pihentetem a témát.

Galéria itt, track pedig itt és itt