Ahogy a korábbi bejegyzésem végén írtam, itt a következő erőfelmérő, amely szintemelkedésben az eddigiek közül a legnehezebb. Lélekben már korábban elkezdtem készülni rá, ezért sokkoltam magam az alábbi helyes kis összehasonlító ábrával: Gerecse 50, Nosztra 30, Galyatető 50 és Mátrabérc 55 szintmetszete látható, egymásra vetítve arányosan.

 
Halványkék-Nosztra30 , Zöld-Gerecse50 , Sárga-Galyatető50 , Sötétkék-Mátrabérc55

Leírva ez úgy néz ki, hogy Gerecsén 1500, Galyatetőn 2300, Mátrabércen 2700 métert kell megmászni. Ami a nagyobbik baj, hogy ugyanennyit le is kell jönni...

Egész rutinosan megy már a fél ötös kelés, a várhatóan 10 óra feletti teljesítés miatt most autóval mentünk. Igen, szerencsére Dia is becsatlakozott, neki az eddigi legnehezebb erőpróbája volt a Kékestető 25. A rajt és a cél mindkét távnál ugyanott volt, így meg tudott várni kényelmesen, plusz lelkes szurkolótáborom is lett :)
Szigorúan vették egyébként az indítást, a rövidebb távokat csak 7 után engedték el, így nem tudtunk az elején együtt menni, de megbeszéltük, hogy SMS-ben néha kommunikálunk hogy megvagyunk-e még. Egyébként tök állat, a szervezők honlapján élő közvetítés is volt, mely a GPS jel alapján mutatta az aktuális helyzeted, ha volt a telón ilyen alkalmazás. Nekem van ilyen okosságom, de mivel a pozíciót csak mobilneten lehet elküldeni, elvetettem az ötletet, mert GPS jel ugyan mindig van, te térerő már sokkal ritkábban.

10 órás szintidőt tűztem ki (ez 4.8 km/h átlag), Kékestetőn kicsit meg is lepődtem, hogy 2 óra alatt ott vagyok, a fenti ábra alapján kicsit nehezebbnek vártam az elejét. De a terep nagyon jó volt, nem is túl meredek, plusz végig egy vizsla rohangált fel-alá (együtt mentem velük jó 30 km-t), így mondhatni kellemesen telt ez a szakasz :) Kékesről le a sípályán vezetett az út, egy kis kocogás is belefért, itt találkoztam az időképen jelzett 2cm hóval. Csakhogy ez összesen volt annyi :))

Galyatetőre érve (22km, közel a táv feléhez), már kicsit kopott a lendület, de erővel még jól bírtam. A kilátó környéke kimondottan csúnya, egyrészt nagyon tereprendeznek valamit, másrészt az ítéletidő maradandó károkat okozott. Ha már Decathlon túra, itt említeném meg a vadzsiúj terepfutó cipőmet, amit potom 6e Ft-ért vesztegetnek: nagyon jól bírja a sziklás terepet, a bakancsomhoz képest kicsit puhább talp ellenére sem érezni semmit az alattomos szúró kövekből. Amire nem való az a patakon átkelés (ebből kimondottan sok volt aznap), a vizes kövön, és picit nagyobb sárban könnyen megcsúszik, és természetesen nem is vízálló. Cserébe nagyon könnyű, mintha nem is lenne a lábamon, az 50 km végére sem jött semmi vízhólyagkezdemény, vagy sarokkidörzsölés.

Ezen a szakaszon, bő 10 km-en át szó szerint zengett az erdő, mint tapasztalt (hehe) autószimulátoros, valamint F1 és WTC versenyeket megjárt néző hamar megállapítottam, hogy épp ralliverseny van (aznapi céljuk egybe esett a mi egyik pecsételőpontunkkal Mátraalmáson). Természetesen nem hagyhattam ki a videózást, főleg, hogy keresztezte is egymást a két "verseny" útvonala, ami egyébként nem veszélytelen (szerencsére már percekkel hamarabb lehet hallani ha épp arra jönnek). A videó közel sem adja vissza, de nem közlekedtek lassan a srácok. Sajnos egy tragikus baleset is történt az Eger-Rali vasárnapi etapján.

Az előző, Börzsöny TT-n panaszkodtam a Zuvárra, hogy na annál gyilkosabb emelkedőt még sose... hát itt kaptunk egy 2.5km(!) hosszú, fokozatosan egyre meredekebb cuccost, aminek a vége (uccsó 20 perc, köszi) olyan volt, mintha egy tűztorony szűk és magas lépcsőin kéne felfelé kapaszkodni. Ezt a két és fél kilométert 1 óra alatt sikerült megtenni... Az időzítés is "tökéletes" volt, hiszen volt még hátra 20 km, persze lejtmenet. Na itt kezdett nem természetes lenni a mosolyom, megérkezett a jól ismert térd körüli fájdalom. Szerencsére egy nagyon kellemes szakasz jött, még úgy is sikerült pihentetni a lábam, hogy belehúztam, erősen veszélyben volt ugyanis a kitűzött szintidő. Egyenes terepen úgy éreztem akármeddig el tudnék menni, baromi sokat számít, hogy nem kell sárban cuppogni, és arra figyelni hol nem süllyedek el. Azért vártam a holtpontot, de ő úgy gondolta kicsit későbbre tartogatja magát...

... háhh és itt is van, 8 kilivel a vége előtt: érthetetlen módon a nyomvonalat bevitték egy dagonyás részre, ahol mindkét cipőm teljesen beázott (eleinte jól esett a hűsítő, de aztán elkezdtem fázni lentről), plusz volt egy-két rövidebb, de meredek fel és lejtmenet, plusz több lett a sár, plusz a 10 órás időmnek is búcsút inthettem, plusz a vércukrom is leesett. Kajám viszont nem maradt, egy korábban zsákmányolt Horalky életmentőnek bizonyult. Kb. 4 km-t szenvedtem Sástóig, ami egyébként nagyon szép, üdülő-szerű rész. Látványosan több lett a turista, itt már (sajnos) a 14-es és 25-ös szakaszokkal is osztozni kellett, emiatt továbbra is szimpatikus a kevésbé felkapott / nagyobb kihívást jelentő / létszámstoppos TT. Lajosházáig volt pl., hogy órákon át csak 1-2 emberrel találkoztam.

Végül 10ó45p alatt sikerült beérni, ami csontra 4,5 km/h átlag (ismét), emiatt kicsit csalódott vagyok, mert így a Mátrabérc elég passzentos lesz: az +7 km, ami kb. 12ó45p-re jön ki, és 13ó a szintidő. Viszont érezhető a javulás kondiban, hétfőre még maradt némi izomláz, de a lépcsőzés már egész jól megy :))) Decathlonék egyébként nem vitték túlzásba a szponzorálást - oké, 500 Ft nevezési díj az vicc (főleg, hogy a városvédő futás 5-10 ezer Ft) - de el tudtam volna képzelni komolyabb kaja/pia utánpótlást: a végére a hagymás-zsíros kenyérből vajas lett, és a teát is úgy kellett vadászni.

2 hét múlva Mátrabérc, közben egy kétnapos kéktúra, csak hogy edzésben maradjak. Galéria itt, rögzített etap itt és itt, videó pedig ehune: