Az előző túrákkal ellentétben most külön-külön érkeztünk meg a kezdő pontra, Sárvárra. Mivel négyen három helyen lakunk, egyre nehezebb lesz összehangolni a közös utazásokat a túrák elején és végén. Ezt tök sajnálom, mert nagyon jó volt a közös utazásos ráhangolódás is. :-) Most is bebizonyosodott, hogy a MÁV-nál semmi sem biztos, csak a bizonytalanság. Eddig SOHA nem késett a 6 órási Borostyánkő IC, most, hogy nagyon ki volt számolva az időnk a szombati napra: az eddigi leghosszabb táv (27 km) és az aznapra tervezett befejező településről (Káld) visszainduló busz ritka menetrendjéből adódóan, illetve Szombathelyről még csatlakozást is el kellett érni Szaszáéknak Sárvárra, természetesen késett az IC fél órát.

Bár a mi vonatunk is késett kicsit, lett némi plusz időnk, míg vártuk a többieket. Miután begyűjtöttük az első aznapi pecsétünket a sárvári vasútállomáson a pénztáros néninél, ezt fotózással, a Nádasdy Vár megörökítésével, a szállás elfoglalásával, és az aznapra felesleges cuccok lepakolásával töltöttük. A szállásról muszáj megemlékeznem, mert ez volt az eddigi legjobb szállásunk és hát mondanom sem kell, hogy ÉN szereztem. :D Ha Sárváron jártok ajánlom nagyon a Mirzsó Apartmant! :)

A tervezett 10 órási indulás végül fél 12-kor következett be. Nagyon jó időnk volt. Egész héten embertelen szél volt, kicsit aggódtam is, hogy fej nélkül fogjuk befejezni a túrát de szombatra egész szép idő lett, olyannyira, hogy még le is égtünk és én - aki állandóan halálra akar fagyni - egy szál aláöltözetben nyomtam végig a túrát. :)

Sárváron keresztül vitt az utunk a KÉK-en, egészen sokáig az út mellett a betonon kellett mennünk. Ahogy erdei utakat tapostunk, már el is értünk Sitkére. Az első dolog amit megpillantottunk a Kálváriakápolna volt. Nagyon érdekes építmény, mert úgy nézett ki, mint ami nincs befejezve, az egyik tornya hiányzott. Felsőbüki Nagy Sándor építette 1871-ben, romantikus (historizáló neogót) stílusban. A kápolna előtti hatalmas zöld területen nyaranként rockkoncerteket is szoktak rendezni.

Sitke után Gércére - az aznapi második pecsételőponthoz - vitt az utunk. Én totál izgatott voltam, mert nagyon vártam Gércén a Kismackó nevű italboltot, mint pecsételő pontot. Az életben nem tagadom le ezek után az alkesz mivoltomat, de nem ezért volt érdekes számomra a hely. :D Na persze..... :D Csak olyan jópofa neve van, és hát nem minden nap van lehetősége az embernek, hogy a Kismackóban igyon, akarom mondani pecsételjen. :D Ahogy már máskor is tapasztaltuk nagyon kedvesek az emberek ezekben a kis falvakban. Itt sem volt ez másképp. Nagy szeretettel fogadnak minket és amint belépünk sok helyen már adják is azonnal a pecsétet. Egy kis kávézás, iszogatás után - a kötelező cégér mellett lőtt képek után - tovább is mentünk. Elég jó időben voltunk, de nem akartuk kicentizni az időt a Káldról induló buszig. A következő pecsételőpontot (kb. két és fél km) nagyon hamar elértük a Rózsáskerti erdészháznál. Ekkor már a Farkas Erdőben voltunk. A mai Farkas Erdő már az ember erdőtelepítő munkájának az eredménye. Egészen pontosan a Scherg házaspárhoz, Scherg Lőrinc erdőmester nevéhez fűződik, akit saját kérésére az erdőben temettek el, az Ő és felesége sírját fellelhetjük az utunk során. Úgy negyed óra múlva újabb látványosságra bukkan az ember, mégpedig a Banyafákra. Vénséges tölgyfák voltak amelyek egyike még állt amikor a kultikus Másfélmillió lépés Magyarországon c. filmet forgatták Rockenbauer Pálék. Az interneten azt írják, hogy egy viharban dőlt ki az utolsó példány és azóta csendben korhadnak. Jó lett volna még "életükben" látni őket.

A következő pecsételőpont a Hidegkúti erdészháznál található. A két erdészház között 4,7 km-t kell menni. Nekem itt kezdett el rendetlenkedni a térdem így szinte vágtatva tettem meg azt a szakaszt, mert tudtam, ha megállok, lehet el sem indulok többet aznap. Addig egész jól bírta a korábban már kipróbált kineziológiai tapasszal.

Innen már nem sok volt Káld, az aznapi túránk végpontja, ahonnan busszal mentünk vissza a szállásunkra Sárvárra. Nekem már sajnos minden bajom volt, így az utolsó kilométereket nem tudtam élvezni. Úgy éreztem, mintha vaslapon járnék, pedig szuper a túrabakancsom, és a térdem is egyre jobban fájt. Nem vágytam másra, csak hogy megpillantsam a Káld táblát és a Korona vendéglőt ahol lenyomom az aznapi utolsó pecsétet a megfelelő helyre. Mivel ennyire cefetül voltam, és mert nagyon szűkös volt az idő, a kettőstölgyet csak Balu nézte meg személyesen, nekünk be kellett érni a fényképpel amelyet készített róla. Bánhatjuk nagyon, hogy nem tartottunk vele, mert még őzet is látott közvetlen közelről, ahogy a kettőstölgy felé vezető úton békésen álldogált.

Végül időben beértünk Káldra és a gyors pecsételés után elértük a buszunkat. Embertelen jó volt leülni. :D Kellemes meleg, ringató mozgású busz és neked annyi..... :D Hősök voltunk és Sárváron egy kicsivel előbb szálltunk le mint a végállomás, hogy még megnézzük (valaki ismét) a Nádasdy várat és az arborétumot. Végül csak a vár maradt a repertoárban. Este hétre volt foglalásunk a Nádasdy vendéglőben vacsorára. A szombathelyi esetből tanulva, ha lehet előre foglalunk asztalt. A hab a tortán, hogy a szállásunktól kb. 50 méterre volt az étterem. Ezt, 27 km legyaloglása után nagyon tudtuk díjazni. :)

A vacsi fini volt, (csak vágják kisebbekre a gombákat a levesben plííííííííííííííííz) és ahogy már lenni szokott, elkapott minket Szaszával valami istentelen röhögőgörcs. Szerintem nálam a fáradtság hozza ki, mert mindig így túra végén jelentkezik. A végén már csak azon röhögtünk, hogy röhög a másik. Persze Balu is adta alánk a lovat, mert olyan arcokat vágott meg olyanokat mondott, ami fokozta az örömünket. :D

Vacsi után visszabotorkáltunk a szállásunkra, a pötyörgő esőben. Némi vízhólyagműtét és gyors zuhany után az ágyban találtuk magunkat a LIDL-ben vásárolt bűn rossz sárga muskotállyal. Altatónak megfelelt.

Másnap korán volt az ébresztő, mert ismét a - nem túl sűrű járatú - buszmenetrendhez kellett igazodni. Visszabuszoztunk Káldra és reggel 8 után nem sokkal már úton voltunk Hosszúpereszteg felé. A falu szélén találtunk pacikat. Nagyon kis helyesek voltak, egész közel jöttek, ha van nálunk valami nekikvaló szerintem még egy kis simit is engedtek volna. :) Nagyon sok időnk volt a vasárnapi távra, mert csak 16 km volt betervezve a Szajki-tavakig, ahonnan fél háromkor indult a buszunk vissza Hosszúperesztegen keresztül Sárvárra. Nagyon szép helyen vitt az utunk, egy jó hosszú egyenes út a mező kellős közepén. Útközben találkoztunk KÉK túrázókkal, akik Káldra igyekeztek. :) Olyan jó volt összefutni. :) Hosszúpereszteg előtt találtunk egy szénabála "hegyet" és persze meg kellett másznunk. :D Erről jut eszembe, karra gyúrnom kell! :D

Hosszúperesztegen a templomnál van a pecsételőpont. Nagyon szép napsütéses időnk volt vasárnap is. A térdfájásom vasárnap már állandónak volt mondható, ezért nagyon örültem, hogy viszonylag kevés km volt betervezve. Valahogy mindenkinek tropára ment a lába, hol vízhólyag miatt, hogy a cipő nyomott......szerintem az is lehetett a gond, hogy a bakancs már melegnek bizonyult és ezt a beducizott lábunk nem tolerálta jól.

A fent említett okok miatt a Szajki-tavakhoz vert sereg módjára érkeztünk meg. Balun ez úgy mutatkozott, hogy rázendített a Tón vón jó c. fantasztikus szerzeményre. :D Valami fantasztikusan szép hely! Még szezon előtt jártunk ott, a vízparton lévő kis bódék többsége ki sem nyitott, de szerencsénkre egy igen. Ahogy megcsapott minket a lángos/palacsinta illat, minden erőnket összeszedve igyekeztünk megkeresni az illat forrását. :D Még jócskán volt időnk a busz indulásáig így pikniket terveztünk, és bár volt még szendvicsünk, szó sem lehetett arról, hogy kihagyjuk a lángosozást! :D Életem eddigi legfinomabb lángosához volt szerencsém. :)

Miután pecsételtünk, két órát elüldögéltünk ott, ettünk-ittunk és persze röhögtünk. :D Itt már magamra szedtem az összes ruhámat, mert ha megálltam - és mert fáradt is voltam - nagyon elkezdtem fázni. Reméltem, hogy a távolsági buszon lesz fűtés, mert Hosszúperesztegtől a Népligetig 4 órás buszút várt ránk. A legközelebbi túrát a Szajki-tavaktól folytatjuk. Akkor az lesz a kezdőpontunk és kicsit jobban körbe szeretnék nézni, annyira szép az a hely! Remélem lesz rá időnk!

Fél órával a busz megérkezése előtt összeszedtük magunkat és elbotorkáltunk a megállóig. Kicsit aggódtam, hogy megáll-e a busz, annyira jelöletlen volt megint a megálló és hát Tömördön is hogy megszívtuk..... Egy csomó medvehagyma van a Szajki-tavaknál! Mondhatni: medvehagymamezőőőőőőő! :D Nincs is annál jobb, mikor csak úgy szakítasz egyet és beleteszed a szendvicsedbe. Majd legközelebb persze, most nem maradt már szendvics, magába meg nem vonzott annyira. :D

Ahogy ott álltunk a megállóba néha kibújt a nap a felhők mögül és akkor fini meleg lett. Egyszer csak elkezdett esni az eső a semmiből....majd átváltott jégesőbe, havazásba. Nagyon durva volt, kb. 5 percen belül volt napsütés, szél, eső, jégeső, havazás, majd megint napsütés. Az április nem hazudtolta meg magát. :)

A hazafelé út eseménytelenül telt, kicsit próbáltam pihenni is. Egyedül a büdi öreg nénit hagytam volna ki, aki az utolsó két órában mellettem ült.

Nagyjából 7 óra körül landoltunk otthon. Nagyon hálás voltam Apósomnak, hogy kijött elénk a Népligetbe. :) Május elején folyt. köv. a Szajki-tavaktól......már nagyon vároooooom! :) És hát akkor a szokásos videó a hangulatról: :)