Számítottam rá, hogy nehéz lesz, de hogy ennyire...

Túra előtt direkt fejben készültem az intenzív szintek leküzdésre: elkezdtem nézegetni az eddigi túráinkat, meg az ismertebbeket, hogy 1 km-re hány méter emelkedés jut. Tehát a szint (méterben) osztva a teljes távval (kilométerben):

Tatabánya 30 (32km, 790m) - 24,7 m
Kinizsi 100 (100km, 2930m) - 29,3 m
Gerecse 50 (49km, 1513m) - 30,9 m
Kazinczy 200 (206km, 7340m) - 35,5 m
OKT Badacsony 2nap (40km, 1505m) - 37,2 m
Mátrabérc (55km, 2734m) - 49,7 m
Mátra 60 (59km, 3121m) - 52,5 m

Csak pár, extrém nehéz túra van (Börzsöny éjszakai, Kiss Péter emléktúra) amik távban és szintben ugyan kicsit a Mátra 60 alatt vannak, de 55 méterre jön ki ez az arányszám. Tehát kicsit intenzívebbek, és ráadásul télen/éjszaka(!). A 100 km alatti túrákat nézve viszont itt van a legtöbb szint, amire a júliusi meleg még rátesz egy lapáttal.

Szóval ez túrán kb. úgy csapódik le, hogy minél magasabb az arányszám, annál kevésbé van szintben egyenes szakasz, állandóan vagy le, vagy fel kell menni. Ennek ellenére a 6 órás tömegrajt után egy 6 km-es, szinte sík tereppel kezdtünk, többnyire aszfalt úton, így hamar, 1 óra alatt el is értük az első komolyabb emelkedőt, a Muzslát. Ez egy elég hosszú (1.8km) rész, ahol 410 métert kell felmászni - a fenti arányszám itt 230 méter :))) itt kezdett komolyabban szétszakadni a kb. 200 fős mezőny. Éreztem, hogy fejben és erőnlétben is toppon vagyok, így különösebben meg sem éreztem az első 20 kilit, amin már 10 előtt túl voltam, ez bőven 5km/h feletti átlag. Igaz a Mátrabércet is így kezdtem, de most nyoma sem volt semmilyen térd körüli fájdalomnak. (a jobb lábamon volt egy mágneses szorítós rastogásmentessíttő cucc, lehet ez is segített). További újítás volt az ivótasak, potom 3e pénz egy 2 literes. Na, hát az nagy találmány. Igaz, hogy baromi jó volt az ellátottság vízügyileg (nem csak a pontokon volt izó, vagy szörp, sok volt a természetes forrás vagy kút is), de sokkal kényelmesebb szívni pár kortyot a csőből. Az egyetlen gond, hogy fogalmad sincs, mennyi van még benne :)

Visszapillantó a rajtba

Annyira nem volt brutál meleg (28-30 fok lehetett) mint vártam, sok volt a felhő, és többnyire árnyas részen lehetett menni, plusz nem is volt túl látványos a Mátra ezen része, így 38 km-nél, pont ötös átlaggal, még du 2 előtt értem a 7. ellenőrző pontra, Fallóskútra. Különösebben sehol nem frissítettem, itt-ott egy kis mogyi, mazsi, ropi, meg pár pohár víz. Elég volt a táskában lévő 2L izó, energiapótlásra pedig korpovitkeksz+aszaltbarack kombó. Inkább a folyadékpótlásra (nap végére 5 literes fogyasztással zártam), meg a fejem hűtésére figyeltem, kihasználva a kutakat, forrásokat. Ez utóbbiból a Babik-kútnak volt valami istenien hideg és finom vize. Sajnos nem lehetett sokat időzni itt, mert annyira tele volt hangyákkal, hogy bő 3 kilin át konkrétan fekete volt a föld, és menet közben is megmásztak. Fél percnél tovább egyszerűen nem lehetett egy helyben állni.

Délutánra sajna eltűntek a felhők, és érezhetően kezdett meleg lenni az erdőben is. Ekkor értem Ágasvár elé, ahol 300 métert kellett kapaszkodni másfél kilométeren, ebből a felét igen meredek, köves, csúszós talajon... 2x is meg kellett állnom útközben, ilyen sem volt még, de egyszerűen nem bírtam szuflával. Ekkor szokott elhangzani (amúgy jogosan 40km után) a "de legalább már a neheze megvan" szlogen. Ez most eszembe sem jutott, ránéztem ugyanis a szintmetszetre... Itt egyébként a kitűzött 13 órás szintidőhöz képest is volt egy kis előnyöm, de sejtettem, hogy a célban ez már nem lesz meg.

Főleg, hogy a kövi frissítőponton, 45 km-nél, meg is álltam (ültem), itt volt a legnagyobb választék nasi téren, meg is éheztem, így betoltam a zsákomból egy sk. májkrémes kenyeret paprikával, rá egy zserbót, közben a szomszéd házból épp Tankcsapda üvöltött, szóval elég nehéz volt nekiindulni. Idősebb túratárs látta, hogy kicsit bizonytalan vagyok tájékozódásilag, kérdezte először vagyok-e ezen a TT-n, mert akkor nem mondja mi jön :))) Mondom sejtem, már az itinerben is csúnyán nézett ki a Nyikom. Hogy ne lehessen rápihenni, az odáig tartó út is hosszú, és masszívan emelkedős volt. A csúcsra a szenvedést 17:06-kor kezdtem, és 17:52-re értem fel - "remek" 2.1km/h átlag - itt is 2x le kellett parkolnom, többen kérdezték, hogy okés vagyok-e. Mondtam igen, csak csere tüdő kéne.  

Fenn összeverődött a társaság (addig nagyrészt egyedül mentem) és tartottunk egy kis pihit, majd pontban 6-kor indultunk az uccsó 7,8 km-nek, ami tényleg már csak móka és kacagás volt (vidáman emlékeztem 1 évvel ezelőtti Gerecse50-re, ahol majd sírva fakadtam a meredek lefele lépcsőzéstől), 5.9-es átlaggal, 19:20-ra sikerült megfutni. Menet közben bő félórás eszmecsere is belefért egy (többek közt) Kazinczy200+Mátra115 kombót megjárt túratárssal. Respect. Azt mondta a mai etap jobban megviselte, mint azok ...

A célban még lecsúszott egy kis gulás, és juteszembe rajtszámunk is volt, amit minden ponton elkértek, ettől még inkább valakinek érezhette magát a túrázó :) Ja, és a másik új szerzeményem egy félárasított Salomon terepfutó cipő volt, ami igen jól vizsgázott: sokkal bátrabban lehetett menni vele, mint a 'bércen használt 6e forintossal. Felfelé sem csúszott a homokos-kavicson, nem kellett négykézlábazni. Masszív, könnyű, jól szellőzik, az egyetlen bibi, hogy valszeg 1 mérettel nagyobb kellett vóna, ugyanis már 2 óra után fájtak a kislábujjaim :(

Nehéz volt, az eddigi legnehezebb, de végülis "simán" abszolváltam, legközelebb jöhet valami éjszakai, vagy egy lájtos 100-as :))))

Track itt, galéria itt