Ahogy a korábbi bejegyzésem végén írtam, itt a következő erőfelmérő, amely szintemelkedésben az eddigiek közül a legnehezebb. Lélekben már korábban elkezdtem készülni rá, ezért sokkoltam magam az alábbi helyes kis összehasonlító ábrával: Gerecse 50, Nosztra 30, Galyatető 50 és Mátrabérc 55 szintmetszete látható, egymásra vetítve arányosan.

Soha ne mond, hogy soha. A legutóbbi teljesítménytúránál totál eldöntöttem, hogy na azzal vége ennek a műfajnak. De nagyon idegesített, hogy nem értem be szintidő alatt, és hiába fogom a cipőmre - ami tényleg hátráltatott mert szokatlan módon törte a lábam, se előtte se utána soha nincs vele gond - vagy a távra, terepviszonyokra, akkor is idegesített. Ez azért is különösen meglepő, mert én aztán tényleg nem vagyok teljesítménykényszeres, igenis vallom, hogy a részvétel a fontos nem a végeredmény. Na ehhez képest, rém csalódott voltam továbbra is. Meg fel is szívtam magam, mert tudtam, hogy igenis képes vagyok a Mátrában 20-25 km-t szintidő alatt megcsinálni! :-)

Hát… nem indult valami fényesen a túra előtti néhány nap. Szerda délután már mocskosul fájt a torkom, ezért hogy elejét vegyem a dolgoknak, a maradék két napot kivettem szabinak(nem Szabinak, magamnak :) Gondoltam, ha otthon maradok, szombatra kifekszem a készülő göthöt. Nem volt túl sikeres a próbálkozás, mert estére már hőemelkedett hangulatba kerültem.

Iszonyú lassan telt el a három hét, hogy újra a KÉK-en legyünk. :) Egy hétig alig találtam otthon a helyemet, nagyon mehetnékem lett volna még. Úgy látom ezzel az érzéssel minden egyes túra után meg kell küzdenem.....

Ahogy azt a korábbi bevezetőben említettem, első túrahétvégénk után itt az első beszámoló. A legnagyobb változás, hogy a 35 évvel ezelőttihez képest egész máshol, sokkal feljebb (880 m) van az OKT rajtja, Írott-kőnél. Az első szakasz nyomvonala is jelentősen módosult, hiszen '79-ben a határ közelébe sem lehetett menni a Vasfüggöny szögesdrótja és aknamezői miatt.